"Irattasék olyan költői beszély, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, pl. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz..."
Ami Arany Jánosnak bejött, az nekünk valószínűleg nem fog. Irodalmi pályázatból rengeteg van, de ezek közül alig van olyan, amelyik egy fióknak író, rejtett értelmiségit egy költőóriás barátságához segítene - és nem azért, mert az irodalmi életben ma már farkastörvények uralkodnak.
Javaslom, remények dédelgetése helyett nézzük meg, mi újság pályázat fronton. Jöjjön néhány jellemző irodalmi pályázatfajta és a mögöttük rejlő átverés. Tadammm!
1. Kis intézmény kis pályázata:
A pályázatok legfőbb jellemzője, hogy általában nincs nevezési díjuk, cserébe a nyeremény sem túl rózsás, de azt legalább szeretettel adják. Gyakran könyvtárak, vagy iskolák állnak mögöttük, akik a saját sivár kulturális életüket próbálják valami ilyesmivel fellendíteni, a pályázók főleg diákok, tanárok és nyugdíjasok. A díjátadón az ember nyerhet könyvcsomagot, vagy bármit, amit a helyi erőnek sikerült összegyűjtenie, aztán meghallgathatja a lelkes, de anyagi problémákkal küzdő intézményvezető szenvedélyes terveit. Családias hangulatú, vidám versenyek az ilyenek, nem jelentenek kitörési pontot, de a szórakozástól a szociológiai tanulmányokig sok mindenre használható.
2. Pályázat kötetben való megjelenésre
A körmönfontan megfogalmazott felhívásban egy-egy kisebb kiadó áradozik arról, hogy ők olcsón szeretnének felfedezetlen tehetségeknek megjelenési helyet biztosítani. A kivitelezés innentől sokféle: van, ahol szimplán be kell fizetni egy nevezési díjat, az "arra alkalmasnak ítélt" alkotások (vagyis mindegyik, mert ha nem abból vita lenne...) végül bekerülnek a kötetbe. Van olyan is, ahol valóban van egy kis verseny, a megjelenéshez viszont elő kell rendelni a kötetből négy-öt-tíz példányt, de előfordul olyan is, hogy az ember oldalakat vásárolhat magának, sokszor a borsos nevezési díjon felül.
Ezek a pályázatok az egyszerű lehúzás kategóriájába tartoznak. Nincs az az irodalombarát, aki saját jószántából megvásárolta volna mondjuk a Szárnypróbálgatók Antológiájának aktuális számát, hogy aztán tehetségek után kutasson - ezeket a kötetek kevés kivétellel a bekerült szerzők nagyszüleinél fognak parkolópályára kerülni. A szegényes zsűrizés miatt általában a színvonal is igen kétes, hosszú távon pedig nem egy megtérülő befektetés néhány önjelölt zseni kizárólag szűk rétegek számára értelmezhető haikui között szerepelni.
3. Emlékpályázatok
Ezen a téren színes a piac. Ha valóban nagy személyiség emlékére írták ki, akkor érdemes elindulni rajta - többnyire tényleg valamilyen kellemes, kulturális programhoz kapcsolódik a verseny.
Ha viszont olyan a "helyi menő" hagyatékának ápolása a cél, akkor nagy esélye van annak, hogy a "helyi erők" nem túl szakmai zsűrije fog bennünket összemérni a "helyi erők" tehetségeivel és ha szimpatikusak vagyunk, nyerhetünk mondjuk egy helyi menőről készült kisplasztikát. Mivel ezek a pályázatok sok esetben olyan értékek mentén szerveződnek, amelyek külső személőként nehéz komolyan venni, kizárólag akkor érdemes ilyen versenyen indulni, ha az ember biztos benne, hogy uralkodni tud az arcizmain...
4. Nagy, országos pályázatok
Nagy nyeremény és minimális esély a győzelemre. A nagy, országos pályázatokon többnyire nincs nevezési díj, van viszont nagy nyeremény és komoly zsűrizés is. Aki helyezést ér el, valóban büszke lehet magára, akkor is, ha automatikusan nem emelkedik ettől az irodalom nagyjai közé.
Az ilyen pályázatok legnagyobb hibája, hogy gyakran "porfesszionális" írók, költők is részt vesznek rajta. Mivel a zsűri "erősen szakmai", ezért ők gyakran a jeligés pályázatok alkotóit is felismerik, ráadásul mivel sokszor nagyon gyenge pályázatok is érkeznek, többnyire kulturális missziót is igyekeznek megvalósítani a választástól. Itt tehát főleg azoknak van esélye, akik professzionális módon is foglalkoztak már az írással, vagy folyamatosan, tudatosan figyelik az irodalmi életet.
5. Tehetségkutató pályázatok
Ha egy kiadó új tehetséget keres, annak a vége többnyire az, hogy a pályázót mindenki potenciális bestseller írónak tartja, akinek néhány százezer forintos hozzájárulásért szívesen kiadják a regényét... mondjuk száz példányban. Egyértelmű lehúzás.
6. Társaságok pályázatai
Változatos felhívás, pár száz forintos nevezési díj, nem túl nagy nyeremények, de fantáziadús jutalmak... Irodalmi és kulturális körök pályázatain indulni általában jó buli. Ismerkedjünk, beszélgessünk, csodálkozzunk jókat! Nem innen leszünk népszerű írók, de egészen magas szintre is el lehet jutni, ráadásul az egész egyszerűen érdekes!
Végül néhány trükk és tipp, ha valaki próbálkozna!
- Hosszú, teljes művet, regényt, drámát lehetőség szerint ne adjunk be sehová, ahol ezt kifejezetten nem kérik. Kiadók pályázatára pláne ne. Ha mégis szeretnénk, érdemes levédetni a szöveget.
- Járjunk el a díjátadókra akkor is, ha nem értünk el komoly helyezést, főleg akkor, ha esetleg szereplünk a kötetben, vagy felolvasnak tőlünk! Érdekes élmény, a szervezők megérdemlik a tiszteletet, és mi is megismerhetjük a versenyzőtársakat.
- Nézzük meg, kihez pályázunk és mit ígérnek cserébe. Magas nevezési díjat csak akkor érdemes fizetni, ha ezért cserébe garantált megjelenés jár.
- Érdemes szelektálni! Ha valamit nagyon jónak érzünk, ne adjuk be az első helyre. Egy sokkal színvonalasabb megmérettetésen kizáró ok lehet, hogy máshol már indultunk vele.
